Parazita célpontok. Egy újabb oltás kavar nagy vitát: 30 év után 30 százalékos hatékonyság - bekaminai.lt
Egy természetes maláriaellenes védekezés utánzása A Pennsylvaniai Egyetem Perelman Orvoskarának kutatói a velük együttműködő, más intézményekhez tartozó tudósokkal egy olyan fehérjét azonosítottak az emberi vérlemezkékben, ami új fegyver lehet a betegség ellen. Munkájukat a Cell Host and Microbe decemberi számában publikálták.
A maláriát a Plasmodium fajhoz tartozó paraziták okozzák, amelyek a vörösvérsejteket fertőzik meg. Újabb, más egyetemeken végzett kutatások azt mutatták ki, hogy a vérlemezkék hozzákötődhetnek a megfertőzött vörösvérsejtekhez és elpusztíthatják a parazitát, azonban ennek a hatásnak a mechanizmusa nem volt ismert.
A kutatók azt mutatták ki, hogy a hPF4 hihetetlen sebességgel, percek, vagy akár másodpercek alatt tönkreteszi a vakuolumot, és ezzel megöli a parazitát anélkül, hogy károsítaná a gazdasejtet. Bár a HDP-k vonzó terapeutikumnak tűnnek, mégsem lehet tömegesen felhasználni őket a malária kezelésére, mivel előállításuk nagyon költséges. Greenbaum és kollégái ezért azt vizsgálták meg, hogy a HDP-k szerkezetére hasonlító szintetikus molekulákkal is el lehet-e érni hasonló hatást a Plasmodium ellen.
Akárcsak a trombocitákban található természetes hPF4 esetében, a leghatásosabb smHDP-k célpontjait is csak a fertőzött vörösvérsejtek alkották, s ugyanúgy támadták meg és tették tönkre a parazitákat, mint a hPF4, de még hatásosabban és gyorsabban.
Mindkét molekula jelentősen csökkentette a paraziták szaporodását és nagy mértékben javította a túlélési arányt — ez is azt igazolta, hogy az smHDP-k használhatók maláriaellenes szerként.
Kutatásuk alapján megállapították, hogy a vérlemezkék veleszületett immunrendszere utánozható kismolekulájú, gyógyszer-szerű anyagokkal, amelyek hatásosabbak, kevésbé toxikusak és olcsóbbak lehetnek, mint a ma használt maláriaellenes szerek. Túl az erősebb hatásukon, az smHDP-knek több más előnye is lehet a többi maláriaellenes kezeléshez képest.
Tekintve, hogy a Plasmodium kivétel nélkül mindig adaptálódik egy bizonyos gyógyszerhez és rezisztenssé válik vele szemben, a kezelés hatásossága parazita célpontok a túlélési arány csökken. Mivel az smHDP-vel a parazita célpontok természetes védekező mechanizmusát utánozzák, ennél nem kell tartani a rezisztenciától.
A szintetikus HDP-k ellen igen nehezen tudnak rezisztenciát kialakítani a patogének, mert ezek nem a fehérjéket, hanem a membránokat támadják meg. A kutatócsoport következő célja az, hogy HPV humán papillómák át szedhető gyógyszereket fejlesszen ki az smHDP-kből, mivel az intravénás kezelési forma az endémiás területeken, különösen vidéken, nem megfelelő.
